bmurator
Slovak Post-Black Metal / Ambient. Not sure why it took me so long to get this as I could have been listening to it over two years ago! There are some truly great atmospheres here & I cannot get enough of the entire album! Highly recommended!
plasterXasthur
This is my most listened to album of any genre. It's sooo fucking beautiful... I have never felt so many different emotions listening to an album before. Whether you're angry, happy, depressed, spiteful, joyful... this album greets all of your emotions with a warm embrace. Such a therapeutic album for any emotion and utter perfection...!
Favorite track: Fallen Leaves.
EN: According to Fichte, The Vocation of Man is the doubt, the knowledge and the faith. Doubt breeds knowledge, which, if it is true metaphysical knowledge, shakes reality. Everything that follows this is just an area of faith. Believing that there is something beyond mere perception. That man is not empty, not only an image or a dream figure, but a closed reality that can never be open and deciphered, in which one can only believe. The eternal struggle between faith and knowledge begins when the dark demon who tempted Descartes, or the spirit that called Fichte destroys everything and leaves one alone in the darkness, for man to give birth to himself.
-------------------------------------
HU: Az Ember Rendeltetése Fichte szerint a kétely, tudás és a hit. Kétely szüli a tudást, ami ha valódi metafizikai tudás, megrengeti a valóságot. Minden ami ez után következik már csak a hit területe. Hinni abban, hogy a puszta érzékelés mögött van valami. Hogy az ember nem üres, nem csak kép, vagy álomalak, hanem elzárt valóság, amit soha nem lehet feltörni és megfejteni, amiben csak hinni lehet. Az örök küzdelem a hit és a tudás között akkor kezdődik, ha a sötét démon, aki megkísértette Descartes-t vagy éppen a szellem aki Fichtét szólította, lerombol mindent, s egyedül hagy a sötétségben, hogy az ember megszülje önmagát.
-------------------------------------
SK: Podľa Fichteho osudom človeka je pochybnosť, poznanie a viera. Z pochybnosti sa zrodí vedomosť, ktorá, ak je skutočnou metafyzickou vedomosťou, otriasa realitou. Všetko, čo nasleduje potom, je oblasťou viery. Viera v to, že za samotným vnímaním je niečo. To, že človek nie je prázdny, nie je len obrazom alebo vysnenou postavou, ale uzavretou realitou, ktorú nemožno nikdy prelomiť a dešifrovať, v ktorú možno iba veriť. Večný boj medzi vierou a vedomosťou sa začína, keď temný démon, ktorý pokúšal Descarta, alebo duch, ktorý volal Fichteho, všetko zničí a nechá v temnote, aby sa človek zrodil od seba samého.
Summary of Eternal Joy on the Mountain of Loneliness (4.)
EN: Nietzsche's Zarathustra created the mountain beneath him where he could only teach himself. He went down among the people in this infinite joy. But still he returned and plunged into the Gogolian depths of desperation. He left his work to the world, just as Gogol let the dead souls be lost among the flames. Joy and loneliness were both present on the mountain, where Zarathustra finally found nothing but himself.
-------------------------------------
SK: Nietzscheho Zarathustra sama vytvorila horu pod ním, kde mohol učiť iba seba. V tejto nekonečnej radosti zostúpil medzi ľudí. Napriek tomu sa však vrátil, a vrhol sa do hlbín zúfalstva. Svoju prácu zanechal svetu rovnako ako Gogol nechal stratiť mŕtve duše medzi plameňmi. Radosť i samota na vrchole, kde Zarathustra nakoniec nenašiel nič, iba seba samého.
-------------------------------------
HU: Nietzsche Zarathustrája maga alatt teremtette meg azt a hegyet, ahol csak magát taníthatta. Ebben a végtelen örömben ment le az emberek közé. De mégis visszatért és gogoli mélységekbe zuhant elkeseredettségében. Művét úgy hagyta a világra, mint ahogy Gogol hagyta elveszni a holt lelkeket a lángok között. Öröm és egyben magány fenn a hegyen, ahol Zarathustra nem talált végül mást, csak önmagát.
Summary of Epilogue (7.)
EN: The Epilogue is the tragedy of Werther’s last day, the end of his suffering for the unattainable Lotte, through it reminiscing nostalgically on the time spent together. This marks the end of the album, which covers and fills with meaning it all: Esse est percipi - To be is to be perceived.
-------------------------------------
HU: Az Epilógus Werther utolsó napjának tragédiája, az elérhetetlen Lotte miatt érzett szenvedésének vége, amely nosztalgikusan tekint vissza az eltöltött időre. Ezzel a történettel záródik le az album, amely lefedi s beteljesíti az egészet: Esse Est Percipi – Létezni annyi, mint érzékelve lenni.
-------------------------------------
SK: Epilóg je tragédiou Wertherovho posledného dňa, koncom jeho utrpenia pre nedosiahnuteľnú Lotte, cez ktorú sa nostalgicky pozerá naspäť na spolu strávené časy. Táto historka značí koniec albumu, ktorá ju zastrešuje a napĺňa: Esse est percipi - byť znamená byť vnímaný.
supported by 153 fans who also own “Esse Est Percipi”
NONE a opéré un virage dans Where Life Should Be et ça se confirme davantage dans Damp Chill of Life. Le temps des métaphores est révolu : l'humidité froide, c'est celle des larmes qui coulent sur le visage à cause de la dépression. Tout pleure dans cet album : les guitares typées DSBM grésillent, les solos ("The Damp Chill of Life", "It's Painless To Let Go") sont liquides et coulent, les voix prennent à la gorge ; même le piano, étranglé par les sanglots ("Cease"), est aphone. Insoutenable... Jordan Vauvert
supported by 128 fans who also own “Esse Est Percipi”
On ne frappe pas un homme à terre : c'est ce que dit la règle mais NONE a déjà prouvé qu'il ne les suivait pas et si son album éponyme retirait toute perspective de béatitude spirituelle, Life has gone on long enough, son deuxième opus, nous interdit l'accès au bonheur terrestre. La vie n'a aucune substance et la production plus distante le confirme. Le DSBM s'empare de textures sonores blues, mettant en relief une dépression urbaine. Les cris partent en fumées : ne restent que les pleurs... Jordan Vauvert
Tokyo band contrast black metal's brutal complexity with shoegaze's abyssal grandeur, resulting in an LP that feels crushing, yet infinite. Bandcamp New & Notable Aug 24, 2022
supported by 117 fans who also own “Esse Est Percipi”
What an impressive piece of black metal. This one-man hurricane is pure art. Sgah‘gahsowáh creates an haunting atmosphere. He puts so much soul in his music. Sælzer Bub
